Little Women Download Torrent Winona Rider

This unpublished BA degree short essay rereads Foucault's 'What is an Author' through the lens of Jorge Luis Borges' 'Borges and I'.

El objetivo del presente trabajo es dar cuenta de las transformaciones en el concepto de autor en el cine argentino contemporáneo, a partir del análisis de la filmografía del realizador argentino contemporáneo Gustavo Fontán. La. more

El objetivo del presente trabajo es dar cuenta de las transformaciones en el concepto de autor en el cine argentino contemporáneo, a partir del análisis de la filmografía del realizador argentino contemporáneo Gustavo Fontán.
La categoría de “cine de autor”, surgida para designar una forma particular de realizar películas, en la que un mismo responsable interviene en las tres grandes instancias creativas del film (guión, dirección y montaje), fue de a poco modificando su estatuto. De este modo, de ser una medida para determinar la manera de concebir un film, paulatinamente comenzó a consignar una estética particular, una manera de pensar el hecho cinematográfico, marcado por la mirada personal e intransferible del creador, como contrapunto a un modo de producción (el hollywoodense), en el que el poder de “corte final” no está reservado al director sino al productor, verdadero dueño del material registrado.
En los últimos años, las transformaciones en el conjunto de las ciencias sociales, el fenómeno de interdisciplinariedad entre prácticas hasta entonces alejadas y los pensamientos de corte posmoderno, propician cambios en la forma de concebir el autor cinematográfico, asociado, para muchos autores, a una Modernidad ya extinta. Así, desde quienes propugnan la “muerte del autor” hasta quienes lo consideran aún vivo pero con distintas características, podemos observar cómo esos debates teóricos se traducen en diversas perspectivas desde la práctica, enmarcando la actividad de numerosos cineastas en todo el mundo.
En el caso específico del cine argentino, los cruces de procedimientos pertenecientes a géneros distintos, las aproximaciones narrativas “debilitadas”, que hacen hincapié en el proceso de construcción más que en el resultado, y en la posibilidad de múltiples sentidos (asignados por un espectador activo, al que se tiene en cuenta como co-productor del relato), dan cuenta del hecho mencionado.

A nyilvános kritika meghonosodása a 18. század közepétől az 1830-as évekig tartó folyamat eredménye, amelynek utolsó fázisa a Kritikai Lapokhoz köthető. Ezt az időszakot számos vita kísérte, amely ennek az irodalmi intézménynek a szerepét. more

A nyilvános kritika meghonosodása a 18. század közepétől az 1830-as évekig tartó folyamat eredménye, amelynek utolsó fázisa a Kritikai Lapokhoz köthető. Ezt az időszakot számos vita kísérte, amely ennek az irodalmi intézménynek a szerepét és a célját érintette. Az 1810-es évektől kezdve az 1830-as évekig a kialakuló kritikai gyakorlat mellett összegző igényű elméleti írások sora jelent meg, amelyek elsődleges célja a recenzióírás státusának tisztázása volt. Ezek közül több alapvetően foglalkozik a kritikus névtelenségével mint kulcsfontosságú problémával. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a szerzői névhasználat milyen megoldásokat kínálhatott a recenzió státuszáról szóló vitás kérdésekre.

Dolgozatom célja felvázolni egy olyan elméleti keretet, ami hozzásegíthet a szerzői névhasználat jelenségeinek vizsgálatához a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeinek magyar irodalmában. Ennek érdekében áttekintem azokat az. more

Dolgozatom célja felvázolni egy olyan elméleti keretet, ami hozzásegíthet a szerzői névhasználat jelenségeinek vizsgálatához a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeinek magyar irodalmában. Ennek érdekében áttekintem azokat az elméleti megfontolásokat, amelyek segíthetnek a korabeli szerzői névhasználati normák értelmezésében. Mindezzel célom vizsgálataim megalapozása, amivel egy új látószögből tekinthetünk a korabeli irodalmi és kritikai folyamatokra.

Tanulmányomban a szerzői névhasználatnak az írói karrierépítésre gyakorolt hatását vizsgálom a Toldy Ferenc és Bajza József közötti Júliusz-vita kapcsán. 1824-ben Toldy Bajza jóváhagyása nélkül és álnéven jelentette meg barátja zsengéit,. more

Tanulmányomban a szerzői névhasználatnak az írói karrierépítésre gyakorolt hatását vizsgálom a Toldy Ferenc és Bajza József közötti Júliusz-vita kapcsán. 1824-ben Toldy Bajza jóváhagyása nélkül és álnéven jelentette meg barátja zsengéit, ami kiváltotta a költőtárs haragját. Az eset rámutat arra, hogy a szerzők hogyan tudják úgy közölni műveiket, hogy az esetleges negatív fogadtatás ne befolyásolja költői karrierjüket, de megismerjék a közönség és a kritika véleményét.

ESUMEN: La llamada transición al paradigma digital está erosionando la autonomía del campo cultural que se había conseguido durante los siglos XIX y XX, subyugándolo a las dinámicas económicas y tecnológicas. Sin embargo, el discurso. more

ESUMEN: La llamada transición al paradigma digital está erosionando la autonomía del campo cultural que se había conseguido durante los siglos XIX y XX, subyugándolo a las dinámicas económicas y tecnológicas. Sin embargo, el discurso hegemónico tiende a interpretar esta como un proceso netamente positivo para la cre-atividad, centrando la atención en el aumento de la disponibilidad de recursos informativos y de herramientas para la creación. No obstante, un análisis desde las teorías y los conceptos de la socio-logía de la cultura nos revela un balance más ambivalente. Si bien la noción de autoría y creación puede ser interpretada desde un punto de vista más cooperativo y relativista, es discutible que pue-da ser eliminada. Además, si bien el análisis de la intermediación cultural debe tener en cuenta el papel más complejo y activo de los intermediarios, difícilmente se puede concebir el sistema cultural sin su existencia. En definitiva, el artículo se propone contrastar los discursos sobre la transición a lo digital con las teorías clásicas y contemporáneas de la sociología de la cultura para, de este modo, plantear futuras líneas de investigación sociológica sobre las con-secuencias en los agentes y en la industria cultural en su conjunto. Con ello se pretende generar una perspectiva neutral que tenga en consideración los efectos sociales y sistémicos de la tecnología en la creatividad de los sectores culturales.
ABSTRACT: The so-called transition to the digital paradigm is eroding the autonomy of the cultural field achieved during the XIX and XX Centuries, subjugating them to economic and technological dynamics. However, the hegemonic discourse tends to interpret this as an overall positive process for the creative domain, focusing on the increase in information resource and creativity tool availability. However, an analysis of the theories and concepts of the sociology of culture reveals a more ambivalent balance. While the notion of authorship and creation can be interpreted from a more cooperative and relativistic view it is arguable whether this concept can be eliminated altogether. Also, although cultural intermediaries should be analyzed from a more complex and active role, one can hardly conceive the cultural system without them. In short, the article aims to contrast discourses about the transition to digital with classical and contemporary theories of the sociology of culture, in order to draw future lines for sociological research on the impact on agents and the cultural industry as a whole. The aim of this analysis is to generate a neutral perspective that takes into account the social and systemic effects of technology on the creativity of cultural sectors.

No medieval text was designed to be read hundreds of years later by an audience unfamiliar with its language, situation, and author. By ascribing to these texts intentional anonymity, we romanticise them and misjudge the social character. more

No medieval text was designed to be read hundreds of years later by an audience unfamiliar with its language, situation, and author. By ascribing to these texts intentional anonymity, we romanticise them and misjudge the social character of their authors. Instead, most medieval poems and manuscripts presuppose familiarity with their authorial or scribal maker. Last Words: The Public Self and the Social Author in Late Medieval England attempts to recover this familiarity and understand the literary motivation behind some of the most important fifteenth-century texts and authors.
Last Words captures the public selves of such social authors when they attempt to extract themselves from the context of a lived life. Driven by archival research and literary inquiry, this book will reveal where John Gower kept the Trentham manuscript in his final years, how John Lydgate wished to be remembered, and why Thomas Hoccleve wrote his best-known work, the Series. This book will include documentary breakthroughs and archival discoveries, and will introduce a new life record for Hoccleve, identify the author of a significant political poem, and reveal the handwriting of John Gower and George Ashby.
Through its investments in archival study, book history, and literary criticism, Last Words charts the extent to which medieval English literature was shaped by the social selves of their authors.

„ut pictura poeta. Author images as literary, historical-biographical and medial concepts and their influence on the reading of ancient literature“ A conference at the Karl-Franzens-Universität Graz, May 9-11. Organizers: Ursula Gärtner. more

„ut pictura poeta. Author images as literary, historical-biographical and medial concepts and their influence on the reading of ancient literature“
A conference at the Karl-Franzens-Universität Graz, May 9-11.
Organizers: Ursula Gärtner (ursula.gaertner@uni-graz.at), Ute Tischer (ute.tischer@uni-leipzig.de) and Alexandra Forst (alexandra.forst@uni-potsdam.de)

A new trend in scientific misconduct involves listing fake coauthorson one’s publication. I trace some of the incentives behind faking coauthors, using them to highlight important changes in global science publishing like the increasingly. more

A new trend in scientific misconduct involves listing fake coauthorson one’s publication. I trace some of the incentives behind faking coauthors, using them to highlight important changes in global science publishing like the
increasingly important source of credibility provided by institutional affiliations, which may begin to function like ‘brands’.

In 'Socrates in the Cave: On the Philosopher's Motive in Plato,' edited by Paul J. Diduch and Michael P. Harding (Palgrave MacMillan, 2018), 315–340.

Dossier coordonné pour la revue Captures, vol. 2, n°1, mai 2017, assorti d'une section 'Contrepoints' analysant des oeuvres littéraires et artistiques en lien avec le dossier. De Griffith à Polanski, les films consacrés à des écrivains,. more

Dossier coordonné pour la revue Captures, vol. 2, n°1, mai 2017, assorti d'une section 'Contrepoints' analysant des oeuvres littéraires et artistiques en lien avec le dossier.
De Griffith à Polanski, les films consacrés à des écrivains, réels ou fictifs, sont presque aussi vieux que le cinéma lui-même et leur fortune ne s’est jamais démentie, même si ces personnages ont entre-temps troqué la plume contre l’ordinateur. Ces figures circulent également dans l’ensemble de la production filmique, du film d’auteur au cinéma grand public, et évoluent dans tous les genres cinématographiques : mélodrames (Total eclipse, The Hours), comédies (Design for living, Le Magnifique, Deconstructing Harry), films policiers (The Ghost writer), thrillers (Basic instinct, Loft), giallos (Ténèbres), films d’horreur (The Shining, In the Mouth of Madness), films érotiques (Strange Circus), ou films d’aventures à caractère familial (Romancing the Stone), chaque genre exploitant certains traits spécifiques de ces personnages. Un tel choix a pourtant de quoi surprendre. Si le cinéma est bien, comme le laisse entendre l’étymologie, une « écriture du mouvement », comment comprendre cette prédilection tenace pour des héros dont l’essentiel de l’activité, toute cérébrale, est surtout statique et semble en bonne part infigurable?